2013. október 30., szerda

Sportpálya, propaganda és az emlékezet mozgósítása


A Pannon Egyetem Angol-Amerikai Intézete és a Veszprémi Akadémiai Bizottság angol tagozata által szervezett Reading the City 2 - Iconic Places/Ikonikus helyek című kétnyelvű konferencián Gertler Viktor Én és a nagyapám című filmjének emlékezetpolitikai stratégiáiról tartottam előadást. Az alábbiakban prezentációm vázlatát közlöm.

Kutatási program
a sport mint identitásreprezentáló és -formáló társadalmi gyakorlat
szerepminták archívuma
optikai médiumok és sport
sport – esztétikai kommunikáció – jelentéstermelés
sport és politikum

Milyen szerepajánlatok és identifikációs minták artikulálódnak a második világháborút követő évektől napjainkig azokban a hazai és külhoni dokumentum-, portré- és játékfilmekben, amelyekben kitüntetett tematikus szerepet kap a sport?

Filmtörténeti kontextus
Úttörők (1949)
Én és a nagyapám (1954)
Sztálinvárosi előzmények – Palotai Boris
egyidejű kritikai fogadtatás kifogásai:
1. a realizmus elvétése
2. a sport túlértékelése

Sporttörténeti kontextus
1952-es nyári olimpiai játékok
Aranycsapat: 1950. június 4-től 1954. július 4-ig veretlen
szovjet mintájú központosított sportirányítás
a sportegyesületek államosítása, megszállása, átnevezése
átigazolási diktatúra
a háború előtti “bevált gyakorlatok” továbbvitele
ideológiai alapú kontraszelekció helyett teljesítményelv
a sport mint mobilizációs lehetőség

Keretes szerkesztés és fejlődéselv
A sportpálya értelmezési lehetőségei a filmben:
háromszor bukkan föl, mindhárom esetben dramaturgiai csomópontot alkot:
1. kerékpárverseny
2. labdarúgóedzés
3. labdarúgó-mérkőzés

A film első szekvenciája – a kerékpárverseny
mozgalmi kulisszák
jó indok az épülő szocialista város szinekdochikus bemutatására
a játéktér hangsúlyozott térbeli elválasztása
allegorikus láncolat: egyéni és közösségi boldogulás viszonya
egyfelől: életterek közötti határvonalak átjárhatósága a filmben
másfelől: a szerepekre bomló egyéni identitás a kommunista társadalom homogenizáló közegében
Lehet-e Berci sikeres tagja a futballcsapatnak, ha közben nem illeszkedik be a társadalomba?
Berci mint szabálysértő
többszörösen osztályidegen
egyéni és közösségi dicsőség közötti feszültség

Társadalmi mobilitás és integráció
én és a nagyapám
a közösség morálisan kifogásolható cselekedete
kölcsönösségen alapuló beilleszkedési program – alternatíva nélkül
T/1. és a hatalom segítő keze

Az emlékezetpolitika csatasorba állítása
az inautentikus emlékező: Králik bácsi
a történelem terhét viselő emlékező: Tóth bácsi
a múlt kitörlése

Szerepjáték, mimézis, sport
“Misi a rajtanácselnök”
“Ezt a gólt Kocsis Sanyi is megirigyelhetné!”
„Ha csak egy kicsit is tanulsz, csak annyit, amennyit én, beveszünk az úttörőcsapatba, és világhírű futballista lesz belőled, erre én a szavamat adom.”
“Erőt gyűjtök a délutáni edzéshez.”
hiperbolikus világképzés: a nagy meccs
filmtörténeti utalás: Civil a pályán (1951)
utánzás a karakterképzésben: Oszoli – Szepesi; “A hetedik osztály megnyerte az évszázad mérkőzését.”
Berci – Puskás Öcsi
utánzás a játékmódban
a pálya “kül- és belpolitikájának” összeillesztése